A brahmacharya a negyedik jáma a Patanjali által lejegyzett astanga jógán belül. Eredetileg cölibátust, önmegtartóztatást jelent. A jóga elvei sokszor megvalósíthatatlannak tűnnek számunkra, világi életet élő gyakorlók számára, azonban ha az elvek mélyére tekintünk, (nem állítom, hogy könnyen, de) megközelíthetővé válnak.

A brahmacharya lényege, a szexuális energia fölötti uralom. A teljesebb megértéshez ezen a területen a tantra visz közelebb. A tantrikus szemlélet szerint (Saiva és Sákta) minden energiánk a Kundalini saktiból származik, amely az Isteni erő koncentrált, esszenciális lecsapódása bennünk. A kundalini a legtöbbünk esetében jelenleg nyugvó, tehát látens állapotban van a gyökérközpont fölött, azonban még nyugvó állapotban is sugárzik, és életerővel tölt el minket. A jelenlegi, legdurvább szinten a kundalini legmagasabb rendű megnyilvánulása a szexuális energia. (Más csakrában, amikor feljebb emelkedik, már más energia vagy tudati aspektus válik a legmagasabb szintű megnyilvánulásává.) Azért a szexuális energia, mert így nyilvánul meg az egyesülés felé vivő tendencia. Az Isteni sakti egyesülni akar önmaga "ellentétével" a Tiszta Tudattal, Sivával a fejtető fölött. (Durva szinten ezt a tendenciát szexuális vágyként tapasztaljuk, aminek külső "beteljesítése" soha nem hoz tartós kielégülést.) Az ellentétek egyesülése a dualitás megszűnését eredményezi, amit a jógában szamádhinak hívunk. Az egyesülés tehát itt energetikai és tudati szinten értendő belül.

A brahmacharyával a jógi ezt a hatalmas erőt és energiát (szexuális) kívánja egyrészt megtartani, ahelyett hogy elveszne, másrészt felhasználni. Az energia többlet hajtóerőként tud segíteni a spirituális úton, valamint, egy bizonyos szintű "felhalmozódás" után extatikus állapotokat eredményez. 

Fontos itt kiemelni, hogy a szexuális energia fölötti uralom nem szerezhető meg erőszakkal vagy elfojtással. Az olyan lenne, mintha valaki megpróbálna 50 megvadult elefántot puszta kézzel megfékezni...

Van egy nagy különbség a Patanjali-felé jóga és a (Sákta) tantra megközelítése között. A jóga meditációs útján a gyakorló elkülönülésen és elkülönítésen keresztül ismeri meg a valóság és a tudat különböző aspektusait, így fejlesztve egyrészt a megkülönböztető tudást, másrészt: az elkülönített rész teljes (tapasztalati szintű) ismerete az afölötti uralmat és az attól való szabadságot eredményezi. 

A (Sákta) tantra nem kívánja elkülöníteni azokat a dolgokat, amik természetesen kapcsolódnak egymáshoz. Inkább a felismerésre helyezi a hangsúlyt. Felismerni, hogy az adott energia, pl a szexuális energia is Isteni eredetű és szent. Nem elutasítandó vagy elfojtandó, hanem mélyen megismerendő a maga valójában. Amikor egy energiát a maga tiszta valójában ismerünk fel, mint Saktit, akkor az az energia megszűnik akadály lenni, és úttá válik. Úttá Sivához, a Tiszta Tudatossághoz. 

A jóga és a tantra sok iskolában integrálódik különböző mértékben és formában. A hatha jóga aszkétikus rendszerében megjelenik többek közt a Patanjali féle jóga, a védanta és a gyakorlatban legnagyobb mértékben a Saiva és Sákta tantra, azonban mindezek nem elkülönülve, hanem rendszerszerűen integrálva. 

Ezen a gyakorlati rendszeren belül a múla bandha (gyökérzár) esszenciálisan kapcsolódik a fentebb leírt folyamatokhoz. 

A múla bandhának különböző szintjei vannak. "Durva szinten" gát tájéki lágy izommunkával, légzéssel és figyelemvezetéssel dolgozunk. A múla bandha célja, hogy azt az áramlást, ami a medence és a gát területén lefelé áramlik, megállítsa és visszafordítsa. Ehhez a lefelé irányuló áramláshoz kapcsolódik többek közt a szexuális energia is, de minden ürítés és ösztön szintű működés is. Ez az apána vájú.

A múla bandha lényege: megismerni saját lényünk "legalsó" részét, ahol a nyers energiáink, az ösztönvilágunk, és a félelmeink működnek; megismerni, magunkhoz ölelni és amikor eljön az ideje felemelni egy magasabb rendű tudatosságba.

A múla bandha legmagasabb szintű "kivitelezése" természetes módon történik izommunka nélkül. Szvámi Véda Bhárati azt mondja: amikor a gyökérközpont teljesen megnyílik, akkor a múla bandha magától létrejön, és elindul az áramlás fölfelé a szusumná nádiban. 

A szusumná nádi (a központi Isteni csatorna a gerinc mentén) aktivitásával nemcsak, hogy nem veszíti el a jógi az energiát ami addig lefelé áramlott, hanem transzformálja is azt. 

Ez a transzformálás a brahmacharyánál leírt folyamattal korrelál. Az addig duális működés szintjén egy leépülés indul el, ami a kettősségek és a különbségek tapasztalatának megszűnésével az Abszolút Valóság felismerésébe torkollik. Ez a folyamat a legtöbb esetben kezdetben halálfélelemmel jár, mivel ténylegesen (átmenetileg) meghal az individuum(ego). A formával (és a változóval) való azonosulás megszűnése az elme beleolvadását eredményezi a formátlan, múlhatatlan Tiszta Tudatosságba ami a végső valósága mindennek. 

Bármelyik úton is jár az ember, egy látszólagos ambivalenciával fog találkozni: az adott elvet a gyakorlatban úgy kell – megfelelő alázattal, sokszor önuralmat gyakorolva – megközelíteni és magunkévá tenni, hogy közben erőszak nélkül, természetes módon tudjunk kapcsolódni annak mélyebb lényegéhez. Ezt a látszólagos ellentmondást egyedül a gyakorlás és a tapasztalás tudja feloldani.

Az elmélet egyik legfontosabb szerepe, hogy újra és újra emlékeztessen bennünket a helyes irányultságra. A felismeréshez és a beteljesüléshez azonban végső soron csak a gyakorlati és tapasztalati út vezethet.