A szánkhja filozófiában a Purusa (Önvaló) mint szellemi energia van megjelölve, aminek a fényéből fakad minden tudatos működésünk. A szánkhja szerint az Önvaló fénye nélkül minden sötétségbe borulna (visszaoldódna a megnyilvánulatlanba), nem létezne valódi megértés, sem érzékelés.

A Trika Tantra a valódi Ént, Sivát hasonló módon, mint Prakása (Fény) „mutatja be”, mely Fény a Tanú, a Tiszta Tudat, a Látó, Aki most is a szemeinken keresztül nézi Önmagát.

Számos móksával (megszabadulással) foglalkozó irányzat a legfelsőbb valóságot mint Tiszta Fényt mutatja be. Ez a fény az igazság fénye. Az a megvilágító erő, ami képes eloszlatni a tudatlanság sötétjét.

A Tudatosság mindent megvilágosító tiszta ereje fedi fel minden és mindenki valóságát és valódi énjét. Ez a Fény tehát Önmagát fedi fel mindenben és mindenkiben. Ez az önmegvilágosító erő. Az Önvaló fénye formákon és neveken túli. Minden létező mögött Siva (a Tanú, az Önvaló) fénye ragyog. Ő a Nap a Nap mögött. Ennek a Tudatosságnak a fénye szemmel nem látható, mégis megvilágít mindent és értelmet, tudatosságot ad mindennek. Az Önvaló fénye a forrása minden formának, energiának és megnyilvánulásnak.

Ez a fény a Látó fénye. Siva, a Látó a saját szemünkön keresztül néz, mint változatlan (statikus/passzív) Tanú. A Látó fényén keresztül tapasztalunk mindent. Siva a Látó, a látott és a látás fényének az egysége, nincs benne különbség. A látó, a látott és a látás csupán különböző aspektusai ugyanannak az Egy legfelsőbb fénynek. A minden mögött ott lévő fény megtalálása/felismerése a legmélyebb béke és beteljesedés állapota. Az érzékelés és a tudatosság forrása bennünk belső látásként is van jelen, mint Siva szeme (ajna, harmadik szem), ami mindenben az egységet, a valóságot és a végtelent látja (tapasztalja).

Ennek az eredeti, legfelsőbb fénynek különböző aspektusai nyilvánulnak meg univerzális és egyéni szinten, kívül és belül. Ezek az aspektusok a fény erejének megnyilvánulásai. Ez az erő, ami megnyilvánítja az Egy „különböző aspektusait” a Vimarsa, a Sakti, a Tiszta Tudat (Siva) dinamikus aspektusa, az Önreflektív erő, ami által a Fény (Siva/Prakása, a Tanú) képes tudatossá válni Önmagáról (arról, hogy Ő Van) és amin keresztül képes kivetíteni/„megnyilvánítani” Önmagát.

Surya

(ejtsd: Szúrja)

A Nap testesíti meg a mindent megvilágító erőt. Az a Fény, ami a Napként nyilvánul meg, minden fény forrása, az összes fény fénye. Ez a fény mindenre ugyanúgy sugárzik, életet, szeretetet és tudatosságot adva mindennek. A spirituális szívben ragyogó belső Nap Siva (az Önvaló) lakhelye.

Soma

(ejtsd: Szóma)

Soma a Hold, az üdv és a szépség fénye. A Hold nem csak a Nap fényét tükrözi vissza, hanem a minden formát és fényt visszatükröző reflektív erőt testesíti meg. Ez a fény hideg, nyugodt, szennyezetlen, zavartalan, a határtalan szépség és gyönyör forrása, ami a mindent megújító és megfiatalító erő. Ez az elcsendesedett elme nyugodt fénye.

Agni

Agni az univerzális tűz, a rejtett fény. A tűz a szín, a hő és az átalakítás ereje, ami a fény összes formájában jelen van. Minden hő forrása. Az univerzális tűz másik neve Rudra. A hő, az égés és az átalakítás ereje (mint potenciál) ott van az univerzumban található összes élőlényben, tárgyban és energiában. Ez az átalakító, tisztító és felfelé szálló erő a spirituális emelkedés ereje, ami az önmeghalást segíti elő. Ez a tűz mindannyiunkban azon dolgozik, hogy felszabadítsa a legfelsőbb potenciált bennünk.

Vidjut

A vidjut a villám, az elektromos energia. Ez az erő a Sakti alapja, mindennek a hajtóereje. Ehhez az „élesen” megnyilvánuló hajtóerőhöz tartozik a külső és belső érzékelés, a harmadik szem, a látás és a valódi megkülönböztetés. A fény összes aspektusa úgy tör elő az Egy fényéből, mint a villámlás a felhők közül.

A fény ezen aspektusai négy energiaközponthoz sorolhatók be, amik a hét fő csakrát bizonyos szempontból „meghatározzák”, irányítják. Vannak tantrikus iskolák, ahol ez a 4 központ fontosabb, mint a 7 fő csakra.

Sahasrara (Szahaszrára)

Fejtető, ezerszirmú lótusz: Hold, elme.

Ajna (Ádzsnyá)

A harmadik szem: villámlás, érzékelés.

Anahata

Szív: Nap, prána, Önvaló.

Múladhára

Gyökér: Tűz, beszéd.

A fény különböző aspektusai szerint a hét csakra 3 db 3-as csoportra osztható, melyben a köldök és a torok központ két csoportban is szerepet játszik.

(Az alábbiakban nem a csakrák teljes körű elemzése, hanem a fény aspektusai és a csakrák kapcsolata található.)

A három tűz csakra

Múladhára: a gyökér csakra eleme a föld. Az Agni tekintetében ez itt a Föld oltára, az áldozati tűz, a Szent tűz „tartóhelye”.

Svadisthana: a keresztcsonti központ eleme a víz, ami részben mint az olaj, a tűz üzemanyagaként/hajtóerejeként működik. Ez magának a lángnak a helye.

Manipura: a köldök központ eleme a tűz. Ez itt a tűz sugárzó, felszálló lángjának a helye.

A három Nap csakra

Manipura: a köldök központ egyben a Nap leszálló fényét és hőjét is magában hordozza.

Anahata: a szív csakra eleme a levegő. Itt található a belső Nap. Ez a központ kapcsolódik a spirituális szívhez, ami a csakrákon túl van, és ami az Önvaló lakhelye.

Visuddha: a torok központ eleme az éter. Itt található a Nap felfelé szálló fénye.

A három lunáris csakra

Visuddha: a Nap felszálló fénye mellett a Hold fényének reflexiója/tükröződése is megjelenik a torok központban. Ez a központ nyelvhez kapcsolódik, és a beszéd erejéhez.

Ajna: a homlok központ (a harmadik szem) bizonyos szempontból „független” a többitől. Itt található a vidjut (villám) energiája (érzékelés, belső látás), de kapcsolódik a fölötte lévő Hold energiájához is.

Sahasrara: a fejtető/korona központ. Itt található az ezerszirmú lótusz, maga a Hold. A fej és az elme hordozza magában a tudatosság hideg energiáját.

A Fény felső és alsó pólusa tehát Agni és Soma, a Tűz és a Hold, a vörös és a fehér bindu (mag, pont)/energia. A Tűz és a Hold képviselik a fény aktív és befogadó minőségeit.

(Amikor nem a csakrák, hanem a nádik területére vonatkoztatjuk őket, akkor a Nap és a Hold a két pólus, és ezek egyesülése ébreszti fel a Tüzet, tehát a központi szusumná nádit.)

Agni képviseli Siva rettegett minőségét, ezzel együtt azonban ez az a minőség bennünk, ami eltávolítja a szennyeződéseket a testben és az elmében. Ez a tűz az a tisztító erő, ami feléget mindent, ami nem tartós és nem igaz.

Szóma képviseli a lágy, együttérző aspektusát a bennünk ragyogó Isteni fénynek. A Hold fénye az isteni kegyelem és áldás forrása. Ez a fény a mindent megújító, megfiatalító erő, ami életre kelti bennünk a beteljesedettség esszenciáját.

A klasszikus védikus rítusban a tűzbe szómát öntenek, ami egy specifikus pszichedelikus növényből készült (mérhetetlenül értékes) ital/nektár. Ez a legmagasabb rendű felajánlás, ami magában hordozza az összes lehetséges felajánlást, mint egészet. A tűzáldozat egyik lényegi motívuma Agni és Szóma, a tűz és a hold-nektár, a tudatosság és a gyönyör/üdv egyesülése.

A tűz és a Hold egyesüléséből emelkedik ki a Nap, az arany fény, ami magában hordozza a vörös és a fehér energiákat. A Nap az Átman, a Purusa, az Önvaló védikus szimbóluma, aki Siva.

A jóga gyakorlás mélyebb szintjein előidézett fel- és leáramló energia a gerinc mentén, Siva tüze, avagy a Kundalini lentről felfelé szállása, a Védák Agni-Rudrája. A kegyelem leáradása, avagy Siva Hold fénye a nektár vagy Szóma, ami az ezerszirmú lótuszból csöpög le fentről.

Ez a két energia a szívben találkozik.

A vörös és a fehér bindu egyesült állapota az arany binduban, az Önvaló teljességében „található”.

A hatha jóga mindezt testi, energetikai és tudati gyakorlatokon keresztül közelíti meg. Ez az út széles spektrumon alkalmaz „durva”, vegyes és finom technikákat.

A Non-duális Kasmíri Saivizmus legmagasabb rendű gyakorlatai pedig „már” színtisztán tudati síkon történnek:

„A valódi áldozat-tétel (homa) tartalmazza az összes elem áldozatként történő felajánlását, az érzékeket és az érzéktárgyakat az elmével együtt, az Üresség Nagy Lakának tüzében, a tudatosságot áldozati merőkanálként használva.”

– Vijnana Bhairava

A folytatásban a fent leírt misztériumok gyakorlati megközelítése következik, amiben körüljárjuk a „durva” testi technikákat, a finomabb energetikai gyakorlatokat, és a legfinomabb meditációs és kontemplációs módszereket. Mindezek csak látszólag különülnek el, de valójában a megfelelően végzett szádhanában ezek organikusan kapcsolódnak egymáshoz.

A külső rítus belsővé tétele 2. rész hamarosan érkezik!

A cikk tartalmának egy része David Frawley: Shiva The Lord of Yoga című könyvében található Prakhasa fejezet interpretációja a hatha jóga és a tantra szemszögéből megvilágítva és átdolgozva.