Amanaska

Az Amanaszka kifejezés számos hatha jóga, rádzsa jóga és tantrikus iratban megjelenik, mint a legfelsőbb tudati állapot, a végső megvilágosodás szinonimája. A "manasz" az elme. Az "a" a fosztóképző. Az amanaszka a "nem-elme" állapot, azaz az elmén túli állapot. 

Az elme folyamatosan kifelé forduló és reaktív működésének következtében a valóság tapasztalata "megszíneződik" az elme saját színeivel, tehát torzul a valóság tapasztalata. Ez a torzulás hozza létre a téves önazonosítást, az illúziót, tehát a valóság félreértését. 

A hatha és a rádzsa jóga célja egyaránt, hogy különböző gyakorlati módszerekkel meghaladjuk az elme határait, tehát annak kondicionált működését azáltal, hogy visszavonjuk az elmét a középpontba és kiüresítjük, így torzítatlanul ismerve fel saját lényünk és a valóság abszolút, lényegi természetét. Az amanaszka állapot szavakkal nem leírható, csupán bizonyos szemszögekből megközelíthető: dualitástól és különbségektől mentes, örökké tiszta, örökké szabad, időtlen, tehát kezdet-és vég nélküli (múlhatatlan), mindent átható és egyben mindenen túli Tiszta Tudatosság. 

Nataraja

Nátárádzs a tánc ura, aki Siva és Sakti egy fúziós megnyilvánulása, és aki extatikus táncával tartja fent a világ megnyilvánulásának és visszaoldódásának pulzáló körforgását. Nataraja a tudatlanságon táncol. Egyik kezében egy dob, amivel az élet természetes ritmusát és lüktetését adja. Másik kezében az átalakítás és a pusztítás tüze, amivel feléget minden illúziót. Egy másik keze áldást adó tartásban van, ami eloszlat minden félelmet. 

A kép természetesen szimbolikus. Siva (a tantrikus felfogásban) formátlan transzcendens tudat, ki egyben immanens is, tehát mindent átható, minden dolog alapjaként és középpontjaként van jelen mindenben és mindenkiben. Mozdulatlan, változatlan és érinthetetlen, nem lehet intellektuálisan megragadni, mivel Ő maga a meghaladás. Bármit is gondoljunk Róla, Ő azon túl van. És mégis minden oldalról körülvesz és áthat. Egyedül a meghaladás által ismerhető fel. Siva a nyugvó pont. A Tudat önmagában nyugvó abszolút valója. Minden és mindenki valódi Énje. So ham, Hamsa, Shivoham (én Ő vagyok, Ő én vagyok, én Siva vagyok). 

Sakti az ő ereje, vagy ha úgy tetszik, az Ő dinamikus aspektusa. Az isteni sakti, mint mozgékony, termékeny energia folyamatosan változik, átalakul, pulzál, vibrál és megújul a mozdulatlan középpont körül, mint az Isteni tudat megnyilvánuló aspektusa. Neki köszönhető az illuzórikus hatás: az elszeparáltság tudata. Az illúzió vége az, amikor az elkülönülés képzete megszűnik és felismerjük a valóság (tehát saját tudatunk) isteni természetét, mely múlhatatlan, mindent átható Tiszta Tudatosság.

A középponthoz a saktin keresztül vezet az út.

"Mint ahogy a térben elhelyezkedő dolgok a lámpás fénye vagy a nap sugarai által ismerhetők meg, hasonlóképpen, ó Kedves Egyetlen, Siva a Sakti révén ismerhető meg." 

Vijnana Bhairava 21. sloka 

A saktin, tehát isteni erőn keresztül tudunk visszakapcsolódni önmagunk esszenciális természetéhez. 

Siva és Sakti valójában egyek. Nincs különbség az erő és az erő birtokosa között. A fény és a fény forrása között. A gyönyör és a gyönyör forrása között.