A filozófiára általánosságban a legtöbben úgy gondolunk, mint elméleti, spekulatív és intellektuális területre. A jógafilozófia azonban pont hogy a tapasztalatok és a gyakorlatok szavakba öntését jelenti. A jógairatok a transz és szamádhi állapotokat megtapasztalt jógik leírásait tartalmazzák. Ezek a guruk a Tudat és valóság természetét tárják elénk, és a megismerés útján vezetnek tapasztalati úton. Mivel a szavak a hang és a forma világához tartoznak, igazából nem tudják teljes mértékben kifejezni a valóság mélyebb, durva szinten megnyilvánulatlan rétegeit. Ezért is van, hogy olyan különböző filozófiai utak és irányzatok jöttek létre. A megvilágosodás állapotokból visszatérő jógik, ahhoz hogy átadhassák a tudást és vezethessenek minket, kénytelenek a korlátozott hang és forma világra lefordítani a tapasztalataikat. Ez a "fordítás" azonban nem tud más módon, más nyelven és más rendszerben megjelenni, mint amilyen kultúrában az adott jógi nevelkedett, amilyen rendszerben tanult stb. Így sok féle út, látszólag sok féle megközelítés jött és jön létre a mai napig.

A személyes életfilozófia kialakulasának nagyon nagy szerepe van az önmegvalósítás és önmegismerés útján. A jógafilozófia a gyakorlatban a kontempláció és meditáció útján vezet, az önmagunkban felépített korlátok meghaladásán keresztül a felismerés felé. Itt azonban már korlátoznak a szavak, mivel a meghaladás, pont hogy a tudat mélyebb rétegeinek és természetének a megismeréséből, felismeréséből fakad.

A klasszikus jóga út csak a tapasztalati tudást nevezi igazi tudásnak. Az intellektuális tudás önmagában nem más mint hit, hiedelem... A valóság megismerése nem más, mint a tudatlanság meghaladása. A teljes meghaladás azonban az elme kiüresedett állapotán keresztül történik, ami által felismerhető a Tudat abszolút természete.

A kígyó a saját farkába harap. Az út elején, mikor még semmit nem tudunk a filozófiáról, és az elme működéséről, sokan a filozófia és a meditáció felé fordulunk, elmerülünk a különböző rendszerek tanulmányozásában és a gyakorlásban, ami egy idő után, végül az elme kiüresítéséhez vezet, és annak a felismeréséhez, hogy valójában semmit nem tudunk. Ennek tényleges felismerése a kapu a kontroll elengedésén keresztül az elme meghaladásához, és az elmén túli Tiszta Tudatosság megtapasztalásához.

A cikket írta: Varga Mátyás